Amikor a T-Mobile székházába  érkeztem a KATTI ZOÓB jubileumi divatgálára, kellemes meglepetésben volt részem. Jó volt látni,  hogy nálunk is bátran  mernek változtatni megszokott kliséken, mivel idén az Expo Veres igencsak látványos színpadot hozott létre a T-Mobile székház belsőépítészeti terének felhasználásával.

Aztán jött a show. Izgalmas elem volt, ahogy a magasban, a folyosó áttört nyílásaiba beléptek a modellek. Ruháik ötvözték a múltat a jelennel, a kreációk csúcsmodellek a fazonukat és anyagukat illetően. Ezek a  "statement" darabok...

Kronológiailag ugyan nem  értettem miért a 2009 nyárral kezdődött a show, majd utána jött a 2008-as (kicsit elkésve) és 2009-es  őszi-téli divat. Majd amikor már tapsolhatnékom volt, egy ráadás meglepetés még becsúszott, mint ahogy az tűzijátékoknál szokás.

Kifejezetten szép megoldásnak találtam a rendező John Walfordtól,  ahogy "úsztatta" a színeket a be- és kivonulás alkalmával a "penge" peremén. Nekem  ennek ellenére túl sok volt az anyag kavalkád. Nem tudtam eldönteni, hogy most egy textilgyár kínálatát látom, vagy egy tervező szezonális bemutatóját.

Az is képzavart okozott, hogy az elmúlt tíz év meglévő darabjait beillesztették az új kreációk közé, ami inkább úgy hatott mint egy déjá-vue.

Számomra  hiányzott a tiszta,  egységes vezérvonal a kollekción belül.

Volt már nagy divatháznak retrospektív bemutatója, de ott ténylegesen a házra jellemző szezononkénti karakteres régi darabokat vonultatták fel. Az úgy rendben van, de itt csak találgatni lehetett mi az új és mi a régi. Jó azt gondolni, hogy a divatház időtálló, örök darabokat készít, de ezek annyira "örökök" lennének,  hogy az elmúlt tíz év  divatja nem hozott semmi újjat?

A most feltűnő fodros felsők, az estélyiknél megjelenő raffolások új elemként léptek be a kollekcióba, de még említhetném a szmoking-frakkot, ami hol mellényként, hol kabátként használt a tervező. De volt retros érzésem is a kis ötvenes évek bő fodros szoknyák láttán. A pamutnak tűnő ruhákat tévedésnek tartom, nagyon messze estek a kollekció kvalitásától, azoknál különbet lehet venni fillérekért nagy áruházakban.

Az estélyi kollekciót találtam a legsikeresebbnek, ahol legjobban egymásra talált tervező és anyag. Ott jött elő igazán a jó anyagválasztás, és ott érzett rá legjobban a tervező  a trendre.

fotók: szerző felvételei

Kis stílusbeli újítások is akadtak, de sokszor nem tudom hova tenni a kollekció célközönségét. Volt itt finom francia couture nagyestélyitől kezdve a  hobós, extra japán alternatív stílusig minden...

Mintha a divatház még mindig nem tudná, hogy kit is akar megcélozni szezonális kollekciójával. A meghívóból az sem derül ki, hogy a bemutató kollekciója mit takar :pret a porter, couture vagy haute couture darabokat? Ezt már csak a divatházban tudom meg, ha a fogasról leakasztom a bemutatós darabokat, megnézem a benne lévő címkét és rákérdezek az árakra.

A Zsolnay-Katti Zoób kollekcióról azért nincs mit írnom, bármennyire is szeretnék , mert egy éve beharangozott nagy közös projekt úgy látszik befagyott. Az idén nem láttam új darabokat és az előtérben egyik cég sem reklámozott. Ez lenne a "csendes" halál?