Mindig érdekelt a mindennapi pszichológia.  Munkám során sok gondolat fogalmazódott meg bennem az öltözködés és az egyén kapcsán, és úgy gondoltam elindítok egy sorozatot ebben a témában.

Az első téma: a kreatív ellenállás

Ki élte azt át, hogy  amikor szárnyait bontogatta,  egyéniségének első jegyeit abban mutatta meg, hogy saját elképzelése szerint kezdett el öltözni?

Én igen. 

Énem  mindig egyik meghatározó része az volt,  hogy mit viselek. Számomra  fontos volt és a mai napig is az,  hogy külsőmnek  milyen vizuális megjelenést adok,  amivel azonosulni  tudok. Fontos  milyen színt, milyen anyagot, milyen fazont viselek, hogy a ruhák koromnak megfelelően praktikus és könnyen tisztíthatóak legyenek.

MÚLTUNK FELTÁRÁSA

Van olyan  gyerek, aki már óvodába menet tudja, mit akar felvenni, és a szülő  hagyja, hogy nyugodtan felveheti azt,  ami  éppen hangulatának megfelel.  Nagy öröm számomra, amikor látom, hogy a szülő  ott áll gyereke mögött, segíti, ha a gyerek kéri, de  hagyja, ha nem kér segítséget. A felnőtt nem  saját esztétikai igényét vetíti ki, és erőlteti a gyerekére.  Vannak azonban olyan  anyukák,  majd a feleségek /férjek, akik az  öltöztetők, a megmondók, a rátelelpűlők.  Ők azok, akik  kikészítik párjuknak a  napi szetteket,  férjek helyett ők vásárolnak,  mert a férfit nem érdekli, hogy mit hord. Vannak  férfiak,  akik megszabják társuknak, hogy mit hordhatnak, mennyit költhetnek, sőt  a pénz náluk van, és a feleség csak azt veheti magának, amit ők jóvá hagynak. 

JÓ AKAROK LENNI

Mi lehet a mögött, hogy valaki elfogadja azt, hogy egy másik ember beleavatkozik abba, hogy ő mit hord a testén, hogy meghatározza, mi neki  mi stílusa? Megszabja milyen hajat viseljen? Sminkelheti-e magát vagy sem? Mi jogosítja fel az anyákat, apákat,  hogy gátat szabjanak lányaiknak és fiaiknak abban, hogy mit viselhetnek, hogy nézzenek ki? Engedelmesség? jóság? Kényelem? Szereti, ha  kiszolgálják? Felelősség áttolás? Igénytelenség? Önazonosság hiánya? Én feladása? 

Könnyű annak, aki  engedelmeskedik, mert annak nem kell kreatívnak lenni! A felelősség nem az övé, hanem azé, aki kikészíti neki a ruhát. Van egy alattvaló, aki követi a parancsot, és van az "okos szülő" . A gyerek tudja. hogy akkor jó, ha nincs konfliktus, nincs veszekedés, azaz nincs ellenállás. Látszólag béke van.  Én úgy látom, hogy ezek a gyerekek nyomás alatt vannak, és nem tudnak autentikusak lenni. A gyerek vágya csupán a  szülő vágyának a teljesítése.   Ő a jó gyerek, a jó tanuló, majd a  jó szerető, a jó férj, a jó anya, a jó apa...  A gyerek a jó szerep játékosa.  A baj ott kezdődik, amikor a gyerek /vagy felnőtt  le akar lépni a saját  színpadáról, mert rájön, hogy ez nem Ő. Sokszor nem is tudja ki  ő valójában. Ők azok, akik áldozatnak érzik magukat. Ők azok, akik nemcsak az öltözködésben vetik alá akaratukat egy másik ember akaratának, hanem életük más területén sincs meg a saját akaratuk.  Mert nem tanulták meg az ellenállást, nem tanultak meg kiállni magukért. Féltek saját igényeiket megfogalmazni,  féltek, ha kimondják az igazat megszégyenítik őket,   nem lesznek szerethetőek.

BIZZ MAGADBAN

Úgy gondolom, hogy a legfontosabb, hogyha egy  gyerek meg  tudja fogalmazni saját vágyait, igényeit, és van  saját akarata. A szülőnek  pedig az a feladata, hogy  bízzon benne, és ne megszégyenítse.  Ha  egy  gyerek érzéseit bíráljuk ( öltözködésének milyenségre teszünk kritizáló megjegyzéseket) vagy nem tartjuk fontosnak, akkor semmit mást nem érünk el, csak elbizonytalanítjuk, és visszahúzódásra kényszerítjük.  A mindenkori mintát és példát azzal adhatjuk környezetünknek, ha azt nem követeljük, hanem olyan minőségben éljük életünket és öltözünk, ami vonzó lehet mások számára.

 Te melyik nőtípus vagy?

• aki szabadon felvállalja , hogy úgy öltözik, ahogy akar?
• aki egy stílusos megjelenésre azt mondod: "jó neked, mert te megteheted", "ez csak neked áll jól"  "ezt csak te tudod így viselni"..

Tudtad, hogy ha a második vagy,  azt azért mondod, mert akkor NEM KELL SEMMIT TENNED,  NEM KELL ELLENÁLLNOD,  NEM KELL FELVÁLLALNOD ÖNMAGAD?

Miért lennél te különb, mint a másik ember? Miért  különlegesebb az, aki fel meri vállalni egyéniségét, szemben azzal, aki nem? 

AZ EGYIK EMBER MOTIVÁLT, A MÁSIK NEM.  LÉGY MOTIVÁLT, LÉGY BÁTOR !

Jó hírem van: ne félj a szabadság lehetőségétől. Nincsenek különleges emberek, minden esetben mi magunk vagyunk felelősek a környezetünkért, KINÉZETÜNKÉRT!  Mindenkinek van lehetősége arra,  hogy úgy öltözzön, ahogy akar! Mindenki lehet szabad, motivált és kreatívan ellenálló! Csak akarni kell!

Az ember csak olyan csinos tud lenni, mint amilyen ruhákkal körbeveszi magát.

Az ember csak olyan okos tud lenni, mint amilyen emberekkel körbe veszi magát.

Az öltözködés  intelligencia és szociális jelenség. Ha furcsán néznek rád, és ez zavar, keress olyanokat, akik nem néznek rád furcsán.

Szégyenítettek-e meg téged szüleid, mert nem úgy öltöztél fel, ahogy ők akarták? Vagy azért mert ellenálláltál nekik ?

Várom gondolataitokat

Kati