Manapság számomra a divat nagyon elkezdett uniformizálódni. Talán ez annak tudható be, hogy nagy divatházak elképesztő mennyiségben ontják a fogyasztókra a RTW-azaz prét á porter (hordható, hétköznapi, széria tömegcikk) kollekciójukat. Mindezt azért, hogy a fogyasztók ingerküszöbét kellő képen szinten tartsák. Mi nem lankadhatunk.

Vannak  tervezők, akik több háznak is dolgoznak. Rejtély számomra, hogy ezt egy ember hogy bírja  kreativitássál? Itt az kérdés is felvetődik: ki is tervez valójában?

Ez már csak úgy lehetséges, hogy uniformalizálódunk, és eltünnek az országokra jellemző jegyek, akár csak az autós világban...

Utóélet bemutatók után.

Ahogy a kifutón megjelennek a neves divatcégek új modelljei azonnal másolja a Mango, a Promode és a Zara, hogy a nép számára még olcsóbban piacra tudja dobni a „divatos” termékeket.

Ha jól belegondolok, ezek a darabok sem olcsók, de divatosnak érezheti magát mindenki, ha egy szezonban legalább egy-két menő cucca van valamelyik cégtől...

A magazinokat lapozgatva látom, hogy a kedvcsináló ruhatárak összeállításakor sokszor meg sem állnak a százezernél -ami felmehet akár félmillióig -,  és akkor még csak egy összeállítást említettem.

De mi van a Haute Couture-rel, az exkluzív, egyedi gyártású divatcikkekkel?

Olvasom, hogy Franciaországban jelenleg is védett névnek számít és csak az használhatja, aki meghatározott követelményeknek megfelelő divatházat üzemeltet.

Tisztázzuk: a HC mindig egy vásárló megrendelésére készül, csaknem mindig kiváló minőségű, drága anyagokból, különleges odafigyeléssel és sokszor időigényes kézimunkával.

Reklámokban kizárólag csak az használhatja, aki

1. privát ügyfelek számára, rendelést vesz fel egyedi darabokra

2. saját szabászattal rendelkezik (min 15 tagú stábbal!!!)

3. Minden évadban egy min. 35 darabos kollekciót mutat be a közönségnek.

   És jön a poén: A Chambre syndicale de la Haute Couture szigorúan ellenőrzi a cím használatát. Megértem: ezek a ruhák csillagászati áron kerülnek gazdára.

Napokban mutatta be a TV azt a kézzel varrott farmert, amit a tervezője, Roberto Cavalli , egy 17 karátos gyémánt gombbal díszített. -Ára : 2000 USD !!!

Mint tudjuk, ez másról szól...

Én  nem a média őrült világa által felturbózott sztár tervezők egy-egy kreációjára gondolok, ami leginkább csak presztízs emelésre szolgál.

foto:szerző felvétele/Katti Zoób                      foto: Luan By Lucia

Itt olyasmire gondolok, hogy nálunk,  a

divatszakma vezető szereplői közül ,

ki-mikor illeszthet/tne be a ruhájába

egy Couture vagy Haute Couture  címkét?

Ki, és hogy ellenőrzi a mi HC kollekcióinkat?

Lehet, hogy van ilyen, csak lemaradtam róla?

Ha már nálunk is lesz egy szervezet, aminek az lesz a dolga, hogy évről évre ellenőrzze a előírt,  akkor leszünk a divat terén igazán az EU-ban. Addig csak bátortalan lépéseket teszünk nemzetközi porondokon. Persze ehhez több állami támogatás és nemzeti büszkeség kellene. A magyar tervezők között vannak nagyon jók, azokról sajnos a hazai közönség alig hall.

Személy szerint örülnék, ha a luxus piacon valóban luxus termékeket kapnánk, ami nem csak az árban tükröződne, ahogy ezt eddig tapasztaltam.

                                        Tisztelet a kivételnek...

A francia HC tagok: ahonnan persze le-és fel is lehet kerülni:

André, Hash, Chanel, Dior, Lacroix, Sirop,

Ungaro, Sorbier, Givenchy, Gaultier, Galante

Külföldi HC tagok: Saab, Armani, Margiela, Valentino

Hazai piacon csak hasonlókat tudnék említeni...igaz az árak is hasonlóak csupán..